Hírek garmadája szól a mai Japán demográfiai problémáiról, a fiatalok több, mint fele nem érdeklődik a párkapcsolatok és a házasság iránt, riasztó előrejelzéseket produkálva ezáltal a társadalom jövőjére vonatkozóan. Pedig a házasulandó japán párok napjainkban kifejezetten élvezik ötvözni az ősi japán rituálékat és a modern nyugati kultúra esküvői szokásait különleges atmoszférát teremtve ezzel a felejthetetlen napon.
Japánban a hagyományos shinto szertartás volt az elfogadott a párok döntő többségénél, ám ez a tendencia az 1970-es évektől kezdve hatalmas sebességgel változott meg, manapság az egybekelések 10%-a zajlik így. A shinto formális és általában rendkívül zárt, szinte csak közeli családtagok és néhány vendég van jelen. A shinto rituálék egész sorát tartalmazza, hierarchikus rendben, fő filozófiája nem csak a pár, hanem azok családjának összekötésén is alapul, a XIX. századig élt az a tradíció is, amely szerint a vőlegény választottjának családjában dolgozott akár egy évig is a házasság előtt, megtermtve azt a gazdasági közösséget, amelyben aztán életét leéli választott hitvesével.
A shintoizmus vagy Kami útja képezi a japán vallás alapját. A síntó hívei egy szentélyben (ún. Sanctuary-ban) vallásos rituálé keretein belül Kami előtt mondják ki a hitvesi esküt. A vallás fontos fogalma a tisztaság, az esküvő legfőbb eseményei a szentélyben történnek, ahová csak a családtagok kísérhetik el a jegyeseket.
A menyasszony egy selyem kimonót visel az szertartáson, melynek ára horribilis, elérheti akár a 25 ezer dollárt is. A vőlegény fölül haorit, alul pedig fekete hakama-t visel (a férfi kimonó részei). A japán menyasszony akár 5 különböző kimonót is viselhet a ceremónia alatt, amihez gondosan kidolgozott díszes parókát visel. Ez a kimonó egyik kiegészítő eleme az ősi japán hagyományok szerint. A paróka buggyos és virágok, aranyszálak, valamint gyöngyök díszítik.
Azonban, a shinto szertartás népszerűsége folyamatosan csökken, a japán párok közel kétharmada nyugati típusú esküvőt választ napjainkban, sok esetben a költséghatékonyság miatt is. "A legtöbb ember nyugati stílusú esküvőt tervez annak ellenére, hogy nem keresztény. Ez szerintem csak divat, ennek semmi köze a valláshoz," mondta Keiko Okano, a New York-i újságíró, aki részt vett számos esküvőn Japánban. "Azt gondolom azért választják a modern esküvőt, nem romantikus és lényegesen olcsóbb". (a reuters cikke nyomán) 
Érdekes ötvözete a shinto és a nyugati stílusú szertartások szokásainak, hogy a pár eskütételét követően a menyasszony többször átöltözik, e szokás eredetije még a 14. századból ered. A legdíszesebb, tradicionális kimonóktól indulva egyre egyszerűbb öltözetek felé halad, jelezve ezzel, hogy a menyasszony kész visszatérni a mindennapi életbe. A pár bevezetésekor egy hosszú, fehér kimonót visel, a szertartás után, a barátok és család beszédeihez színes, hímzett kimonót, ezt követi általában egy nyugati stílusú fehér menyasszonyi ruha, majd egy estélyi ruha, vagy party ruha.
Japán párok általában nem kapnak klasszikus nászajándékot, már ami a tárgyakat illeti. A násznép többnyire készpénzt ajándékoz, ezzel is hozzájárulva a költségekhez. A pénzt gyönyörűen feldíszített kis csomagokba helyezik, ellátják apró, személyes üzenetekkel és összegyűjtik a pár számára, akik ezt minden vendég számára egy-egy apró ajándékkal (rizsborral, vagy a család által készített kézműves tárgyakkal) hálálják meg.
Japánban élni amúgy is rendkívül drága, ha egy nagyobb esküvőt nézünk, akkor különösen. Ez az oka annak, hogy egyre növekvő számú japán pár úgy dönt, hogy külföldön házasodik. Ha ezt hazájukban tennék, meg kellene hívni a barátokat, rokonokat, üzletfeleket, ez horribilis kiadásba verné a családokat, azonban, ha mondjuk Hawaii-n kelnek egybe, a nászút költségeit megoszthatják a ceremóniával, ráadásul sokkal kevesebb vendéget kell meghívniuk, az otthon maradottaknak pedig utólag szervezhetnek egy kisebb szabású, zártkörű partyt. Egy szó, mint száz, a házasság intézménye hihetetlen sebességgel változik Japánban, az elmúlt évtizedben például már az is elfogadottá vált, hogy a menyasszony megtarthatja eredeti nevét, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt.
(forrás: wikipedia, reuters, fotók: google)